O-bi, O-ba, avagy a civilizáció vége (1985)

“Az O-bi, O-ba… nem a menekülés módjáról szól, hanem a lélek tűrőképességét vizsgálja. A bárkahit futótűzként terjed, tudni vélik, hogy kevés lesz a hely rajta, ezért különféle trükköket eszelnek ki: van, aki bárkapénzt árul, ezzel lehet férőhelyet vásárolni, a fiatalabbak és ügyesebbek légtornász-gyakorlatokat végeznek, hogy ha kell, fel tudjanak kapaszkodni a kötelekre. A hangszóró éjjel-nappal bömböli, a bárka nem létezik, mindenki csak magára számíthat, de az emberek bizalmatlanok. Minél többet hallják, hogy a mentőhajó illúzió, kegyes csalás, annál jobban hisznek benne. Olyan ez a bunker, mint egy kísérleti labirintus sok kicsi szürke egérrel, akiknek az agressziós küszöbét vizsgálják. Vajon mikor ugranak egymásnak, melyik az a finom falat, amelyért ölre mennek?