A kubai rakétaválság (2002)

Évtizedeken át folyt a hidegháború égen-földön, valamint vizen és víz alatt. Az atomenergia alkalmazása lehetővé tette a korábbinál jóval nagyobb tengeralattjárók építését s ami különösen lényeges: ezek a járművek sokkalta hosszabb ideig képesek merülésben maradni. Zárt rendszereik lehetővé teszik, hogy viszonylag nagy mélységben közlekedjenek anélkül, hogy észrevehető nyomokat adjanak (olajfoltok, levegőbuborékok, stb.). Tehát "ideális eszközzé" váltak a hidegháború paranoiás kémtörténeteiben. Minden titokban marad, ha csak nem történik egy-egy hiba, nukleáris katasztrófa, mint 1961-ben vagy 1972-ben. És ha csak nem izgatja fel a világot egy-egy bevetés híre, mint a kubai válság idején.