Sodrásban (1964)

Szikrázik a napfény a tiszta falusi utcákon. A parasztházak zsúpfedelei mintha elnézően bólogatnának a fiatalok csoportja láttán, akiknél szól a táskarádió, hol dzsesszt hallgatnak, máskor Vivaldit, s közben nagyokat labdáznak, s ha lehet állandóan ugratják egymást. Heten vannak, mint a gonoszok. Idevalósiak, jóbarátok. Együtt nőttek fel, s most is együtt élvezik a vakáció utolsó napjait. A Tiszában fürödve egyre többen merülnek le iszapért, miközben egyiküknek sem tűnik fel, hogy hiányzik valaki. Valaki nem jött fel a merülése után... Gaál István remekműve több nemzetközi és hazai díjat is nyert: Karlovy Vary fődíj, Magyar Filmkritikusok Díja a legjobb rendezésért és az operatőri díj, Pesaro: a fiatal kritikusok díja, Edinburgh Nemzetközi Filmfesztivál Szakmai zsűri: oklevél.