Furcsa játék (1997)

Szünidei idill: mama (Susanne Lothar), papa (Ulrich Mühe), és kisfiuk egy tóparti házban. Váratlanul egy golfruhás, fehér kesztyűs férfi jelenik meg az ajtóban. Eltereli a háziasszony figyelmét, amíg egy másik férfi is belép. A család egy pillanat alatt az erőszak áldozata lesz. És velük együtt a néző. Mert Haneke filmjét nézve nem leljük élvezetünket az áldozatok és a tettesek közötti véres játékban. Haneke fájdalmat akar okozni nekünk. Közelről mutatja az indíték és magyarázat nélküli erőszakot. Azt akarja bizonyítani, hogy az igazi erőszak nem konzumálható.